If
If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt you
But make allowance for their doubting too,
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies,
Or being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise:
If you can dream--and not make dreams your master,
If you can think--and not make thoughts your aim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build 'em up with worn-out tools:
If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: "Hold on!"
If you can talk with crowds and keep your virtue,
Or walk with kings--nor lose the common touch,
If neither foes nor loving friends can hurt you;
If all men count with you, but none too much,
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that's in it,
And--which is more--you'll be a Man, my son!
***
Ha
Ha higgadt maradsz, dühöngők közt árván,
Hol haragjáért is átkoz a nép;
Ha bízol, és a kétkedőket látván
Megérted őket kétségeikért.
Ha tudsz várni, csak várni akármeddig,
S igazat szólsz, bár hazudnak neked,
Ha megvetnek, akkor sem gyűlölsz senkit,
S nem szórsz szét álszent bölcseleteket;
Ha álmodsz – de az álom nem tart fogva,
Ha elmélkedsz – de éled életed,
S ha tiéd lesz a Menny, vagy a lét Pokla,
Mindkettőt hasonlóan megveted;
Ha elviseled, bár szavad való volt,
Hamis csapdává csűrték álnokok,
S ha látod létműved, mit más lerombolt,
Te kopott szerszámmal megácsolod;
Ha kis halomba kotrod nyereményed,
S egyetlen lapra bátran felrakod,
majd veszítesz – nem siratod a pénzt meg,
új kezdettel indul a holnapod.
Ha szíved-lelked, izmod arra bírod,
Szolgáljanak, bár nincs erő, ami
Vinne tovább, és borzalmas a kínod,
Akaratod bíztat „Kitartani!”;
Ha tömeghez szólsz, őrized erényed,
S királyok közt józan eszed az úr,
Ha se ellen, se barát meg nem sérthet,
S segíted – módjával – ki rászorul;
Ha képes vagy a könyörtelen percet
Oly sebesen élni, ahogy rohan,
Téged a Föld minden kincse kecsegtet,
És - mi lényeg - ember leszel, fiam!
***
The Journey of the Magi
'A cold coming we had of it,
Just the worst time of the year
For the journey, and such a long journey:
The ways deep and the weather sharp,
The very dead of winter.'
And the camels galled, sore-footed, refractory,
Lying down in the melting snow.
There were times we regretted
The summer palaces on slopes, the terraces,
And the silken girls bringing sherbet.
Then the camel men cursing and grumbling
And running away, and wanting their liquor and women,
And the night-fires going out, and the lack of shelters,
And the cities hostile and the towns unfriendly
And the villages dirty and charging high prices:
A hard time we had of it.
At the end we preferred to travel all night,
Sleeping in snatches,
With the voices singing in our ears, saying
That this was all folly.
Then at dawn we came down to a temperate valley,
Wet, below the snow line, smelling of vegetation;
With a running stream and a water-mill beating the darkness,
And three trees on the low sky,
And an old white horse galloped away in the meadow.
Then we came to a tavern with vine-leaves over the lintel,
Six hands at an open door dicing for pieces of silver,
And feet kicking the empty wine-skins,
But there was no information, and so we continued
And arrived at evening, not a moment too soon
Finding the place; it was (you may say) satisfactory
All this was a long time ago, I remember,
And I would do it again, but set down
This set down
This: were we led all that way for
Birth or Death? There was a Birth, certainly,
We had evidence and no doubt. I had seen birth and death,
But had thought they were different; this Birth was
Hard and bitter agony for us, like Death, our death,
We returned to our places, these Kingdoms,
But no longer at ease here, in the old dispensation,
With an alien people clutching their gods.
I should be glad of another death.
***
A Három Királyok utazása
,,Metsző hidegben indultunk útnak,
az év legfagyosabb napjaiban,
mégis nagy utunkra keltünk:
mély ösvények, pengeéles szél,
igazi télvégi ború.”
S a kimerült, sebesült lábú tevék
leheveredtek az olvadó hóba.
Volt idő, hogy megbántuk indulásunk,
s eszünkbe jutottak forró palotáink a dombok között,
a pazar kertek s az édes nektárt hozó, selyemruhás lányok.
Majd a tevehajcsárok zúgolódtak, átkozódtak,
végül elmenekültek, hogy megkaphassák italuk és asszonyuk,
kihunyó tábortüzek, a menedékhely hiánya,
ellenséges városok, barátságtalan helyek,
koszos falvak, hol minden drága volt:
nehéz idők voltak ám.
A végén úgy döntöttünk, utazunk,
egész éjjel, szemünkre alig-alig jött álom,
fülünkben hangok dala zengett, mik
azt ismételték egyre csak:
mindez maga a téboly.
Végül hajnalban egy csendes völgybe értünk,
a hóhatár alatt, hol növények szaga terjengett;
csörgedező patak, egy sötétben csattogó vízimalom,
három fa az alacsony ég alatt,
s egy vén fehér ló baktatott végig a mezőn.
Egy fogadóhoz érkeztünk, hol a kaput vadszőlő nőtte be,
a nyitott ajtón túl hat kéz játszott egy marék ezüstpénzben,
az üres butykosokra lábak tapostak,
de senki nem tudott semmit, mentünk hát tovább,
végül rátalálva a célra, talán – mondanák egyesek –
végre valami eredmény.
Régen történt mindez, jól emlékszem,
s megtenném újra, de mondja meg bárki,
mondja meg,
hogy ez az út a Születéshez,
avagy a Halálhoz vezetett?
Bizonyosan volt egy születés,
efelől kétségünk sem lehetett, de úgy hittük,
ez valami más, hogy e születés számunkra
kemény és keserű haláltusa,
akárcsak a Halál, a mi halálunk,
visszatértünk hazánkba, királyságainkba,
de már nem találjuk többé a hangot
egy idegen néppel, mi görcsösen élteti isteneit.
Boldog lennék másfajta halállal.
***
